Újságcikkek tükrében... t h e B l o c k

Újságcikkek tükrében...

t h e B l o c k

Május 31-én, vasárnap a The Block együttes adott koncertet Orosháza erdélyi testvérvárosában, Nagykárolyban. A fellépéssel az együttes a nagykárolyi MADISZ meghívásának tett eleget, ezzel is ápolva a két város között kialakulóban lévő kulturális kapcsolatot. A koncerten Józsa Mihály előadóművész is fellépett, az amerikai beat-nemzedék verseivel színesítve a Block hangulatos blues zenéjét. A lelkes közönség bizonyította, hogy szükség van az ilyen vendégelőadásokra, a kapcsolatok építésére.

[Orosházi Napló, 1992. június 11.]

Közkedvelt szombat esti szórakozóhely a fiatalok körében a Táncsics utcai Talon presszó. A siker titka a remek zene, a kitűnő hangulat. Minden korosztály megfordul itt, aki szereti az igényes blues- és rockmuzsikát, jól megfér egymás mellett az öreg hippi, a tizenéves rocker. A füstös kis kocsma bizony gyakran szűknek bizonyul, de ez mit sem zavarja a lelkes közönséget. Itt a zene fontos, nem a kényelem. A zene pedig nem akármilyen: lehengerlő, magával sodró. Amatőr együttes produkálja ezt minden hétvégén, a BLOCK. Szombat este, buli előtt beszélgettünk a csapattagjaival, György „Dugó” Mihállyal (ének), Ulrich „Öcsi” Józseffel (bass), Farkas Tiborral (gitár) és Sárecz Viktorral (dob).
- Ez a hely igazi blues-kocsmának indult, ma már mindent játszotok az István a királytól a P. Mobilig. Mi okozta ezt a váltást?
- Sajnos be kell látni, hogy a blues már nem vonzza annyira a srácokat, s mivel sokféle ember megfordul itt, nekünk is át kellett állnunk a közönség igényeinek a kiszolgálására. Ha csak bluest játszanánk, nem lennének teltházas bulik. Persze igyekszünk becsempészni néhány ilyen számot is, de a műsor gerincét nem ez adja.
- Ha jól tudom, a tagok zenei ízlése sem egységes, ki-ki más zenét szeret. Nem okoz ez gondot a program összeállításában?
- Mindent megbeszélünk, csak teljes egyetértéssel tűzünk műsorra egy-egy számot. Saját szerzeményeinket is közösen készítjük, mindenki hoz valamit önmaga elképzeléseiből.
- Amatőrök vagytok, munka mellett zenéltek. Hogyan bírjátok a rendszeres fellépést, a próbákat?
- Nagyon nehezen. A napi nyolc óra munka után nem leányálom a délutáni próba, a gyakorlás. Hétről-hétre új számokat tanulni, új műsort összeállítani igen kemény feladat. A régi anyagot pedig időnként fel kell frissítenünk, fontos a naprakészség. Hetente kétszer találkozunk, gyakran még ez is kevésnek tűnik, de többet nem lehet vállalni. A szombatonkénti fellépés is nagyon fárasztó, ehhez megszállottság kell.
- Mik a terveitek, hogyan tovább, BLOCK?
- A már említett leterheltség miatt már jó ideje nem koncerteztünk a környéken, no meg a téli időjárás sem kedvez az utazgatásnak. Szeretnénk azonban a nyáron minél több helyre eljutni, bemutatkozni. Tervezzük egy műsoros kazetta elkészítését is, melyen nyolc saját szám szerepelne.

[Orosházi Párbeszéd, 1993. február 11.]

A fiatalok körében méltán népszerű Blues-kocsma hosszú idő után ismét színvonalas élő muzsikával várja a vájtfülű közönséget. Akik a remek hangulatról gondoskodnak: Rusznák György (szólógitár, ének), Ulrich Öcsi József (basszus), Adamik János (gitár), Asztalos Andor (dob).
Hallgassátok, meg, érdemes!
(Következő számunkban részletes írás a bandáról, a gyűjtőknek fotóóó...)

[Orosházi Párbeszéd, 1993. október 7.]

Jó idők járnak Orosházán az igényes blues-zene kedvelőire. Végre összeállt egy olyan banda, amely aprólékosan kimunkált hangzással, már-már profi előadásmóddal játssza a műfajt. A Talon jobb sorsra érdemes közönsége fellélegezhet: igazán jó csapat nyomul minden szombaton. A zenekar lelke a „veterán” gitáros, Rusznák Gyuri, aki már 23 éve nyűvi a gitárt. Meg is hallatszik, nagyon fincsik a szólói. A basszgitárost nem kell bemutatni: az ínyencek közül ki nem ismeri Ulrich Öcsi nevét? A ritmusgitáros Adamik János, kinek neve szintén ismerősen csenghet a beavatottak körében. Mindketten öreg rókák már a blues-szakmában. A dobos nemrég bukkant fel az ismeretlenség homályából, ő Asztalos Andor. Röviden: fenemód ügyes srác. Amit játszanak ők négyen: Hendrix, Cream, Zeppelin és hasonlók... (jó lenne egy kis J. Lee Hooker is!)
És ami újdonság – pénteken esténként a BINGO-ban (volt Piros) játszanak. Menjetek el, érdemes!

[Orosházi Párbeszéd, 1993. november 4.]

A Szegedi Rendőrkapitányság eltűnés miatt keresi a képen látható Farkas István kondorosi lakost, aki az elmúlt év december 9-én reggel 4 óra körül távozott szegedi albérletéből és azóta ismeretlen helyen tartózkodik.
Személyleírása: kb. 190 cm magas, barna, hullámos, vállig érő hajú, szeme kék, szemüveges, kerekarcú, Kossuth szakállt és bajuszt visel. Különös ismertetőjele: bal kéz mutatóujján két ujjperc hiányzik, bal kéz hüvelykujja görbe, homlokán lencse nagyságú forradás. Ismert ruházata: sötétkék flaneling, barna pulóver, Levis farmeröltöny, sötétszürke kabát, sötétbarna magasszárú cipő, csíkos sál, fekete sapka és kesztyű. Távozásakor magával vitte iratait, valamint kb. 7-8000 Ft értékű készpénzt.
Értesüléseink szerint felmerült, hogy Farkas István Erdélybe ment, azonban ennek ellentmond, hogy útlevelét megtalálták. A rendőrség kéri, hogy aki bármilyen információval segíteni tud, az értesítse a (66) 444-833-as telefonszámot, vagy bármely rendőri szervet.

[Orosházi Párbeszéd, 1994. március 24.]

Habár még mindig blues szól szombat esténként, és látszólag csak a neve változott meg, (most Sasfészek vagy micsoda), ennek ellenére a Táncsics utcai „Soho” egykori legjobb helye már csak önmaga árnyéka. Erre a legjobb bizonyíték Pálfai Jocó évek óta tartó tüntető távolléte, no meg az, ha beesel véletlenül, hamar el is tűnsz innen.
Az egykori vegyesbolt valamikor a nyolcvanas évek végén lett kocsma, a környékbeliek nem kis örömére. Aztán az éppen megalakuló Block (amelyiknek nem sok köze van a mostanában futtatott Ex-Block nevű formációhoz) próba- és fellépőhelyet keresett. Partnerre találtak a Talont üzemeltető üzletasszony személyében, aki próbaidőre beengedte őket. A kapcsolat kivirágzott, tűrtből támogatottá vált Ulrich Öcsi és csapata, sőt nemsokára még gázsit is kaptak, mivel a sovány hétköznapokat igencsak bearanyozta a szombat – legalábbis forgalom szempontjából.
Szép időszak volt, nem csak a bluesra éhes ifjú titánok jelentek meg itt, hanem azok a vén dinoszauruszok is, akik a Borvár bezárása óta ki sem mozdultak a családi odúból. Jó hely volt, mert valódi társasági élet zajlott itt szombat esténként, már-már a világmegváltás kérdése is felmerült a fejekben. Azonkívül szerelmek szövődtek, barátságok születtek, generációs hidak épültek ki. Mindezeket még a vizezett bor, a meleg-drága sör meg a koszos műanyag poharak sem tudták semlegesíteni.
Akkor a Block még sokat kísérletezett, az öreg néger hobók dalaitól a Balaton alternatív nyöszörgésein keresztül szinte mindent eljátszottak. Mára Spectrum Blues Band néven dolgoznak és borzasztóan profik lettek, kinőtték a kocsmát. Mint ahogy a kocsma is kinőtt minket.

[Orosházi Napló, 1995. augusztus 16.]

[címlapra]